Interjú Péterrel, aki nem csak szakmai tudásban adja a maximumot a Liferaynek

Borkuti Pétert, a Liferay Hungary UI Technical Support Engineer-jét faggattam, aki a jóga elkötelezett híve és robotikai ismereteivel színesíti kollégái mindennapjait.  

 

***

 

Tanári pályán kezdted, aztán jött a fejlesztés. Miért pont a UI?

 

Matematika-Számítástechnika tanári az első diplomám ez igaz, de már a gimnáziumban is programoztam, az egyetem mellett pedig több cégnek dolgoztam projekteken. Volt önálló munkám is, de főleg adatbázis-kezelő programokat írtam csapatban.

 

Tanárként is főleg programozást tanítottam.

 

Régen a UI nem volt külön réteg. Hacsak nem parancssori programot írt az ember, le kellett programozni az ember-gép interfészt is. Amikor 1998-ban belekezdtem a webes fejlesztésbe, szintén mindhárom réteget kódoltam (db, backend, html), igaz, még főleg perl-ben. 2000 körül volt az első php-s projektem, szintén minden réteget egyedül írtam. Mikor a php-t meguntam belekezdtem a Java-ba, akkor ez érdekelt. Ráadásul kb. 5 évvel ezelőtt egy kicsit megvilágosodott számomra, hogy mi is az a funkcionális programozás és jónak láttam elmélyedni a JavaScriptben.

Ahogy látom, az on-line backend szerepe egyre kisebb és kisebb lesz, a kód nagy része áttevődik a kliens-oldalra, úgyhogy a UI szerepe felértékelődött. JavScript nélkül ma már elég nehéz boldogulni.

 

Bár már nem tanári pozíciót foglalsz el, a Liferay dolgozóit oktatod különböző technológiák terén. Mit szeretsz a tanításban?

 

Régen úgy tanultam, hogy kérdéseket tettem fel magamnak az anyaggal kapcsolatosan. Ma már megpróbálom magamnak elmagyarázni/leírni a tanultakat egyszerűbben, elegánsabban, érthetőbben, rövidebben. Ha sikerül úgy, hogy pl a 14 éves fiam megértse, akkor azt hiszem, én is értem. Ha sikerül egy adott témára 3-10 soros példa programot írnom a könyvben levő 100 soros helyett, akkor elégedett vagyok.

 

El lehet képzelni, hogy ha így tanulok, akkor milyen feszültséget okoz, ha nem adhatom tovább másnak. Ki kell próbálnom, hogy tényleg meg tudom-e értetni másokkal is, különben rosszul alszom.

 

Egyébként meg a tanítás hasonló a színészethez, én meg szeretek szerepelni. Tartok fizetős robotika oktatást gyerekeknek hétvégenként és ingyeneset hétköznap gimnazistáknak a Liferay Önkéntes program keretében.

 

Hobbid a robotika. Ez hogy alakult ki és mi az ami megfogott benne?

 

Mindig bántott, hogy amit csinálok annak nincs nyoma a valóságban. Biteket állítgatok, semmi kézzel fogható. Robot építésekor létrehozok valamit amit a szoftverrel "életre lehet kelteni". A bitek állítása kihat a világra. Kézzel fogható hogy mennyire jó egy algoritmusom.

Megszoktuk, hogy a szoftvereink megjósolható módon működnek hiszen általában egy zárt világban kell helytállniuk. Egy robotnak a mindig változó valóságban kell tevékenykednie, ez óriási kihívás. Teljesen más szemléletet kíván, mint a "hagyományos" programozás.

Ráadásul én szoftveres területről jöttem a robotikához, úgyhogy ki kellett pótolnom a hiányosságaimat az elektronika, mechanika és tervezés területeken. Végtelen a lehetőség különböző tanfolyamok elvégzésére, van is már ilyen irányú diplomám.

A barkácsolásban mindig ügyetlen voltam, de a robot építéshez sokat kell szerelnem, így sikerült egy elfogadható szintre fejlesztenem magam.

A robotika növeli a kreativitást és segít a kudarc kezelésben. Mire egy modellből működőképes robot lesz, minimum 20-szor át kell tervezni.

Nem utolsó sorban pedig nem szeretnék unatkozni nyugdíjas éveimben, jól fog jönni egy hobbi.

 

A testi és lelki egyensúlyt a jóga segítségével tartod fenn. Hogy találtál rá a jógára?

 

Inkább csak hatha jógázom, az egyensúlyomat más dolgokkal igyekszem megtartani, a jóga gyakorlása persze része ennek.

Még bankban dolgoztam és kerestem valamit, amit csinálhatok az irodában. Ehhez kis hely kell, nem hangos, nem zavarta a kollégáimat. Sokszor észre sem vették (eltakart az asztal). Van sok előnye a jógának. Ami probléma, hogy állóképességet nem nagyon fejleszt, úgyhogy kell mellé valami egyéb. De mindennapi kihívásnak tökéletes, mindig lehet találni valami olyan gyakorlatot, amit nem tudok megcsinálni de azért nem lehetetlen. Egyébként ez önbizalmat is ad, azaz látom, hogy még fejlődök, hát akkor nyilván másban is tudok.

 

Ezt a tudásodat átadod a kollégáknak, napi gerinc tréning formájában, hogy jött az ötlet?

 

Ennek nem is feltétlenül a jóga az alapja. Kicsit fájt a hátam, elmentem egy gerinc tréner tanfolyamra. A tanfolyam nem váltotta be az elvárásokat és arra gondoltam, én tudok jobbat az ott tanultaknál. Fél évig keresgéltem a gyakorlatokat, olvasgattam, pár hónapig próbálgattam a sorrendet meg a módszereket. Szerencsémre, éppen ekkor indult egy céges program, melynek keretein belül mindenki adott valamit a közösségnek.

 

Sok kollégámnak fáj a háta. Ez nyomot hagyhat a kedélyükön ami könnyen meglátszódhat a munkájukon vagy a kapcsolataikban. Súlyosabb esetben be sem tudnak jönni, az meg kiesés és mindnyájunknak teher. A gerinc tréning enyhe tüneteket megszüntethet gyógyszerek nélkül. A csoportos mozgás erősíti a csapatszellemet, kikapcsol, feltölt és jókedvre derít. És mindez semmibe sem kerül. Egyébként legtöbbször elég vidám a hangulat, már van egy "kemény mag" akik rendszeresen járnak, egyre kevésbé függ tőlem a gerinc tréning.

 

A Liferay egyik értéke: “Stay Nerdy!”. Vagyis a cég bátorítja dolgozóit hogy mindenki legyen önmaga és személyiségével gazdagítsa a társaság kultúráját. Te hogy érzed, mit adsz ehhez hozzá?

 

A gerinc tréninget mindenképpen. A robotika területén is próbálkozom, a gyereknapon elkészült 12 hidraulikus kéz. Szóban megállapodtunk már egy rajzoló-robotos meetupban is. Titokban tervezgetem a Liferay Robotics-ot és a Liferay Academy-t.

 

 

Öt éve dolgozol a Liferay-nél. Mi a fejlődési pályádon a következő lépés?

 

Most leszek fejlesztő úgyhogy a következő lépést a cégnél megtettem már.

Egy lézervágót építek és szeretnék olyan robotot készíteni ami a környezetéről nulla tudással rendelkezik kezdetben és folyamatos próbálkozással tanulja meg a célravezető viselkedést.

Jógában pedig az erő-kézenállás a következő lépcsőfok, utána pedig ez :https://youtu.be/93Rtc9oqfwE?t=1m52s

És a 100 fekvőtámasz. Lehet csatlakozni a fekvőtámasz-kihíváshoz, az is van minden nap a cégnél. Teljesen egyénre szabott, úgyhogy ha valaki 0 fekvőtámaszt tud, akkor neki 1 a cél, ha 200-at, akkor 201. Együtt könnyebb, inspirálóbb a gyakorlás. Rendszeres edzéssel a siker garantált.

 

 

***

 

Namaste.

 
Blogs
Looks cool! If I only knew Hungarian language... emoticon
Konrad, or use this auto translation: https://translate.google.com/translate?hl=en&sl=auto&tl=en&u=https%3A%2F%2Fweb.liferay.com%2Fweb%2Fandrea.tamas%2Fblog%2F-%2Fblogs%2Finterju-peterrel-aki-nem-csak-szakmai-tudasban-adja-a-maximumot-a-liferaynek